Globális válság, globális lehetőség – László Ervin

2021. november 29. 10:35

Barta Zsolt

A 2021-es Fenntarthatósági Csúcstalálkozóhoz való hozzájárulásom a jövőkép kérdésével kezdődik. Az Ószövetség azt mondja nekünk, hogy ahol nincs látomás, ott az emberek elpusztulnak. Ez a figyelmeztetés ma különösen időszerű. A mai világban a legtöbb ember sajnos nem rendelkezik jövőképpel, vízióval. – László Ervin előadása a novemberi XII. Magyar Fenntarthatósági Csúcs konferencián.

03. László Ervin

Tehetetlenség, levertség és zavarodottság uralkodik. Az emberek jövőképe a válságra és a szétesésre fókuszál, nem pedig a fenntartható életre. A felhők elhomályosítják a napot, amely azonban fölöttük, az égen ragyog. Mégis, a nap süt, csak észre kell vennünk. Itt az ideje, hogy megvizsgáljuk a lehetőségeket, és ne csak korunk veszélyeit.

A fenntartható világ megteremtésének esélyei soha nem voltak olyan jók, mint ma. A régi világ lassan történelem lesz, és egy új világ vár arra, hogy létrehozzák.

Itt az ideje, hogy számba vegyük: hol tartunk azon az úton, amely belátható jövő felé vezet minket?

Az emberi kitartás, lét fizikai feltételei a Földön széles körben ismertek, és vannak olyan intézkedések, amelyek biztosítják őket. A nemzetközi közösség ráébred a globális fenntarthatóság tényére, és a felé halad. Példátlan korrekciós intézkedéseket fontolgatnak; globális erőfeszítések a globális válság kezelésére.

A figyelem középpontjában az ENSZ fenntartható fejlődési céljai, a nemzetközi éghajlat-változási konferenciák, köztük a COP 26 által megfogalmazott éghajlati célkitűzések, valamint az iparosodott nemzetek klubja, a G20-ak állásfoglalásai állnak. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ezeknek és a kapcsolódó céloknak az elérése elengedhetetlen ahhoz, hogy biztosítsuk a bolygón jelenleg közel nyolcmilliárd ember túlélését.

A főkönyv másik oldalán be kell írnunk, hogy a kitűzött célokat nem sikerült teljes mértékben elérni. Többre van szükség ezek eléréséhez. Jelenleg hiányzik a “politikai akarat” a célok  teljes  körű teljesítésére.

Ugyanezen irányvonalak mentén meg kell jegyeznünk, hogy még ha a célokat teljes mértékben el is érnénk, akkor sem enyhítenénk a globális válságot. A jelenleg kitűzött célok elérése nem küszöbölné ki előre az élhetetlen feltételek eljövetelét a bolygón. Csak elhalasztaná az eljövetelüket.

Itt tartunk ma. Kitűztünk egy sor fontos, “politikailag reális” célt és meghatároztunk egy sor szándékot. Kialakulóban van egy konszenzus is azok megvalósításának szükségességéről. Ez a konszenzus katalizálja az  iparosodott nemzetek eddig soha nem látott ígéreteit, hogy ennek érdekében fognak munkálkodni, ennek érdekében fognak konkrét akciókat tenni, s finanszírozzák is azokat.

Ez nagyon jó. De nem elég! A globális fenntarthatatlanság kihívásainak kezelésére radikálisabb lépésekre van szükség. Ezeknek a lépéseknek a megtétele nem függ a nemzetközi közösség nyilatkozataitól és az iparosodott nemzetek ígéreteitől. Felszólít viszont az emberiség nagy részének tudatos bevonására és aktív együttműködésére.

A diktatúrák megismétlődése és a nacionalista társadalmakban a hatalom alkalmazásának következetesen hierarchikus módja ellenére is az emberiség általános rendszere demokratikus. Végső soron az emberek döntenek. Megválasztják politikai vezetőiket és elfogadják vagy elutasítják az üzleti vállalkozások által a piacon elhelyezett szolgáltatásokat és termékeket.

A kérdés az, hogy mit tesznek és mit lehet tenni annak érdekében, hogy biztosítsák a bolygó lakossága jelentős részének elkötelezettségét és együttműködését a  fenntartható feltételek megteremtését célzó projektek érdekében.

800x210

Jelenleg az emberek elkötelezettsége a helyi szinteken befolyásolja és irányítja az ott érintett tudósok és humanisták, valamint néhány tudatos és felelős média figyelmét, de nem a mainstream média, nem a globális üzlet, és nem a mainstream politika figyelmét. Mégis, mindaddig, amíg az emberek kritikus tömegei nem fogják támogatni a globális fenntarthatósági projekteket. Damoklész kardja ott lebeg a fejük felett! Az emberi közösség  továbbra is ki lesz téve válságnak és szétesésnek.

Hogyan lehetne az emberiség jelentős részét  bevonni a globális fenntarthatósági projektek támogatásába? Az ilyen projektek szükségességének tudatosításához el kell érni a kritikus tömeg szívét és eszét. Jelenleg a többség gondolkodásmódja azonban blokkolja az utat. Az uralkodó mentalitás nem alkalmas arra, hogy aktívan  támogassa a globális fenntarthatóság elérésére irányuló törekvéseket. Az uralkodó mentalitás elsősorban a lakosság gazdagabb rétegeinek rövid távú érdekeire összpontosít. Az uralkodó mentalitást azonban meg kell haladnunk: új paradigmára van szükségünk mind a gondolkodásban, mind a cselekvésben.

A ma uralkodó paradigma a newtoni és darwini világnézet öröksége. Az emberek elkülönülnek egymástól és a körülöttük lévő világtól. Biztosítaniuk kell a saját érdekeik érvényesítését, mert csak a legalkalmasabbak élnek túl. Ez arra készteti az egyes közösségek tagjait, hogy csak a saját érdekeikre összpontosítsanak, kizárva bárki és bármi más érdekeit.

Van azonban egy másik világnézet a láthatáron, egy másik paradigma a gondolkodás és az élet számára.

Ihletettségét az új tudományokból meríti, különösen a kvantumfizikából és a kvantumbiológiából. E paradigma nem tart fenn elkülönülést másoktól, valamint az emberek és a természet között. Éppen ellenkezőleg: az emberek egymással és a természettel való lényegi egységéről beszél, valójában a bolygó egységéről. A ma uralkodó paradigma természete döntő szerepet játszik a világban. Meghatározza, hogy az emberek nyitottak és együttműködőek, vagy zártak és önzőek. Azt is eldönti, hogy hajlandóak-e  támogatni a globális fenntarthatósági projekteket. A modern társadalmakban jelenleg uralkodó paradigma az embereket önzővé és zárttá teszi a tágabb emberi érdeklődésre számot tartó projektektől.

Ezt egy időszerűbb és tudományosan megalapozottabb paradigmával kell helyettesíteni. Ezt a váltást nem lehet sem parancsokkal, sem egyedül a pénz erejével előidézni. Nem jöhet felülről, csak alulról, maguktól az emberektől. De ezzel a váltást elősegíthetjük. A támogatás legjobb módja a példamutatás: tudatos és felelősségteljes emberek által, olyan emberek által, akik maguk lehetnek  azok a változások, amelyeket látni akarnak a világban. Ez a legjobb és talán az egyetlen módja annak, hogy jelentős változást hozzunk létre a kritikus tömeg gondolkodásában.

Íme néhány mutató az alapvető váltáshoz, amit vállalnunk kell magunknak is, hogy elmozdulást indítsunk másokban.

Gondolkodjunk az egészben!

Ahhoz, hogy megváltoztassuk a saját paradigmánkat és elindítsunk másokat is egy időszerűbb paradigma felé, mindannyiunknak fel kell tennünk magunknak néhány őszinte kérdést. Én, magam hogyan is gondolkodok? Hogyan tekintek a világra? Milyen következményekkel jár a világban való életem a világra nézve? Ha vannak ennek következményei, azok valóban pozitívak és hasznosak e? Számos gondolkodásmód és cselekvés létezik, de a jelenlegieknek még nincsenek jótékony következményei.

A sok széttöredezett és töredezést okozó paradigmáról át kell térnünk egy holisztikus és teljességet elősegítő paradigmára. Egy jobb paradigma fényében már nem mi magunk és a saját érdekeink lesznek az első helyen. Egészben fogunk gondolkodni, egymással összefüggő és integrált rendszerekben, amelyek többek, mint részeik összege.

Az új paradigma megvalósítása olyan gondolkodásra bátorít bennünket, hogy azok a dolgok és események, amelyeket látunk, pusztán töredékei vagy megnyilvánulásai a nagyobb és koherensebb  egésznek.

Azok a dolgok, amiket érzékelünk, következetlennek, sőt kaotikusnak tűnhetnek, de mégis összetartozó egészek részét képezik. A fejlődő egészekből álló világ közelebb áll a valósághoz, mint a még mindig uralkodó paradigma által biztosított szeparatista és széttöredezett  nézetek.

Az új paradigmára való áttérésre nagy szükség van a mai világban. A rövid távú és önközpontú célokra való törekvésünk szétaprózta a világot – nem csak a társadalmi, gazdasági és politikai életet, hanem az emberi élet rendszerét is a bolygón. Figyelembe kell vennünk a földi élet összekapcsolódását és kölcsönös függőségét.

Az emberi közösség ugyanúgy, mint más életformák, akkor egészséges, ha teljes egész. Egységes egészében kell kezelni. Nem tudjuk egy egész rendszert részekre bontani anélkül, hogy ne veszítenénk el azokat a részeket, amelyek egységes egésszé teszik azt. Az élet egy és egységes, és amikor egységesként is kezelik, akkor megmarad és virágzik. Amikor részekre szedik, lebomlik és degenerálódik.

Egészségesek vagyunk, amikor egészek vagyunk, és az élet a bolygón egészséges, amikor egész. Intuitív módon és ösztönösen tudtuk ezt, de ezt a tudást egy stresszes és egyre kétségbeesettebb pénz és hatalom utáni harc, tülekedés alá temettük.

Lenyűgöző energia- és információs technológiákat fejlesztettünk ki, de ezeket egyirányúan alkalmaztuk, hogy elérjük azonnali céljainkat, tekintet nélkül a következményekre. Technológiáink a felületi igényekre reagálnak, nem a valós igényekre. Megvizsgáltuk a részeket, és figyelmen kívül hagytuk az egészet, amelynek a részei.

Most világunk szétszakadóban van és már fenyegeti a létezésünket a bolygón. A széttöredezett és széttöredező paradigma egyértelműen előtérbe került egy amerikai kongresszusi meghallgatáson. Charlie Wilson, a General Motors akkori elnöke szerint “ami jó a General Motorsnak, az jó az országnak is”.

Ugyanez az állítás legitimálta a náci Németország törekvéseit. Hitler kijelentette: Deutschland über Alles (“Németország mindenek felett”). Azt mondta, hogy ami jó Németországnak, az jó a világnak. Kivéve a nem kívánatos elemeket, amelyeket meg is kell semmisíteni. Ugyanez a feltételezés állt Donald Trump mottója mögött is: “Amerika mindenek előtt”. Ez  a mottó  motiválta kormánya kilépését az éghajlatváltozásról szóló párizsi megállapodásból, a nyugati félteke más vezetőivel való többoldalú együttműködés elutasítását, a Kínával folytatott kereskedelmi háborúkat és a nemzetközi szervezetek, például az UNESCO és az Egészségügyi Világszervezet támogatásának leállítását

A régi paradigma szerinti cselekvés előbb, vagy utóbb visszaüt. Ez teremtett a második világháború végén katasztrofális feltételeket Németország számára, és ha Trump követte volna el ezt a taktikát, akkor katasztrofális következményekkel járt volna az Egyesült Államokra nézve is. A tradicionális társadalmak alkotó módon alkalmazzák a tudományon alapuló  paradigma holisztikus  érvényesülését. Ezek tagjai tudják, hogy ami jó nekik és társaiknak, az jó a törzsüknek és a  közösségüknek. A modern társadalmakban kiiktattuk ezt a felismerést. Üzleti és politikai vezetők magasztalnak egyes személyeket, egyes vállalatokat és egyes nemzeteket, amelyek azonban csak a saját érdekeiket követik.

Újra kapcsolódni a természethez!

Egységes egészben kell gondolkodnunk, és ilyen gondolkodásra van szükség, amikor szembe kell néznünk a másik fő tényezővel, hogy létrehozzuk a világban a kívánt változást: kapcsolódnunk kell a természethez.

Elkülönítettük életünket az élő természettől. Károsítottuk a természet integritását, és a bolygó teljes bioszféráját. Fenntarthatatlan módon beavatkoztunk a természet egyensúlyába, és ezzel veszélyeztettük saját egészségünket és jólétünket. Újra kell kapcsolódnunk a természethez, annak a bioszféra evolúcióját meghatározó fő folyamataihoz.

A természet fejlődése folyamatos, ám nem zökkenőmentes és nem lineáris. Időszakos zavarokon keresztül bontakozik ki, amelyek néhány fejlődő rendszer pusztulásához is vezetnek, de sosem magának az evolúciós folyamatnak a törléséhez. Még ideiglenes leállások és esetleges helyi visszafordulások körülményei között is a komplexitás és az összetartozás folyamatosan  növekszik.  Még a káoszban is.  Részei vagyunk annak az evolúciónak, amely összetett és összetartozó rendszereket hoz létre a  bolygón.

Fajunk erős, érzékenyen hangolt agyunk és testünk és egyedülállóan artikulált tudatunk van. Mégis károsítjuk a bioszférát, életünk létfontosságú keretrendszerét.

Konfliktus és káosz közepette élünk, amelyet erőszakot kibocsájtó gyűlölet és intolerancia táplál. Újra össze kell kapcsolódnunk, hogy olyan normákkal rendelkezhessünk, amelyek lehetővé teszik minden ember számára, hogy a bolygón éljen és virágozzon. A földi élet hálózatának fejlődésével harmóniában kell fejlődnie fajunk túlélési kihívásának is. Azért tudunk megfelelni ennek a kihívásnak, mert tiszta tudatosságunk lehetővé teszi számunkra, hogy engedelmeskedjünk és kövessük a természet fejlődésének lendületét, felemelve azt a puszta ösztöni szintről a tudatos tudatosság szintjére. Megtanulhatjuk, hogy minket is a természetben jelen lévő evolúciós lendület vezéreljen.

Az evolúciós lendület bennünk van. A természet részei vagyunk, a természet pedig az univerzum része. Ez az univerzum nem véletlenszerű, de ahogyan Einstein csodálatosan mondta, figyelemreméltóan koherens. Nem fejlődhetett volna ki véletlenszerű interakciókkal az ősrobbanás (Big Bang) óta máig eltelt 13,8 milliárd év alatt. Annak a valószínűsége, hogy véletlenszerű kölcsönhatások hozták létre a ma általunk megfigyelhető univerzumot, hasonló annak a valószínűségéhez, hogy egy roncstelepen fújó hurrikán összeszerel egy működő repülőgépet (Fred Hoyle asztrofizikus idézete). Kell, hogy legyen egy olyan természeti tényező, amely a véletlenszerű kölcsönhatásokat a koherencia és a teljesség felé torzítja.

Ez a tényező, az evolúciós lendület már a Bid Bang nyomán is jelen volt, amikor a világegyetemünk megszületett. Azóta is irányítja a térben és időben való interakciókat.  Amikor a tudatunkra ébredünk, onnét a saját fejlődésünket  is irányíthatja.

Végül is, milyen világot?

Hadd fejezzem be most e javaslatokat egy paradigma, egy átfogó gondolkodásmód létrehozására, amely képes biztosítani a világ népessége kritikus tömegének hűségét a globális fenntarthatóság projektjeihez.

A tények világosak, és szembe kell néznünk velük. Károsítottuk az élet integritását ezen a bolygón, és fenyegetést jelentettünk a saját túlélésünkre. Rossz fordulatot vettünk a saját fejlődésünkben. Most tennünk kell, és szerencsére tehetünk is  ellene valamit. Az üzenetnek hangosnak és világosnak kell lennie. Meg kell reformálnunk a  társadalomban még mindig  uralkodó paradigmát. Szélesebb, tudományosan megalapozottabb paradigmára van szükségünk,  amely lehetővé teszi számunkra, hogy a földi élet szimfóniájával összhangban gondolkodjunk és cselekedjünk. Ez sürgős feladat, amely közvetlen hatással bír az életünkre, a jövőnkre. Meg tudjuk tenni.

A globális válság globális lehetőség: lehetőség többek között arra, hogy készenlétet hozzunk létre és hűséget teremtsünk a globális fenntarthatóság projektjeiben. Egyre nagyobb a nyitottság egy jobb világ megteremtését célzó alkotó ötletekre, beleértve a globális fenntarthatóság megvalósítására vonatkozó ötleteket is.

Az elveink megvannak, most azonban elegendő támogatást kell biztosítanunk arra, hogy érvényesüljenek a gyakorlatban is. Magunkkal kell kezdeni. Nekünk, magunknak kell azzá a változássá válni, amit a világban szeretnénk látni, és meg kell „fertőznünk” másokat a példánkkal. Nincs jobb módja annak, hogy kommunikáljuk az elveinket, mint hogy megtestesítsük őket saját magunkban.

László Ervin, a Budapest Klub alapítója

XII. Magyar Fenntarthatósági Csúcs – Budapest, 2021. november 18.