A karantén office pszichés hatásai

A home office és a karantén office közötti különbség jelentős. Nem tévesztendő össze a munkáltató által kézben és szabályozása alatt tartott home office attól a kényszerű, szabályozatlan és csak ideiglenesnek gondolt állapottól, amit 2020 tavaszán a világ több országában kényszerűen választottak a cégek. A karantén office negatív következményeit csak most, utólag tudtuk felmérni, okulni belőle és felkészülni rá, hogy ha újból tömegessé válik, mit csináljunk mindenképpen másként.

Home office-ban a munkáltató adja a feltételeket

A home office alternatív foglalkoztatási formát régebb óta ismerjük. Szórványosan előfordult a COVID-19 vírus okozta pandémia előtt is országunkban, tőlünk nyugatra pedig jóval korábban kezdték alkalmazni és elterjedtebbé is vált.

A karantén nélküli, átgondoltan alkalmazott home office esetén a munkáltató biztosítja a szabályokat, adja az informatikai eszközöket és állja a felmerülő költségeket: hardvert és szoftver ad, fizeti az internetet, a felhő alapú szolgáltatást. Az informatikai rendszerbe be van építve az adatkezelési és ellenőrzési rendszer. Mivel a naplózásból látható a munkatárs számítógép-használata, a vezetők nem azt ellenőrzik, hogy éppen mit csinál, hanem az elért eredményeket.

Bevált gyakorlat, hogy heti 1-2-3 napon otthon dolgozik a munkatárs, és a többi napon a megbeszélésekre, ügyféltalálkozókra bemegy a munkahelyére. Tehát otthon végzi a nagy koncentrációt igénylő adminisztratív és szellemi munkákat, a munkahelyén pedig van módja találkozni személyesen a vezetőivel, munkatársaival, belső és esetleg külső partnerekkel.

A munkavállaló otthon napközben akár több órán keresztül is egyedül van a lakásban. A családtagok dolgoznak, vagy iskolában vannak.

Ha a munkaadók kifejezetten home office-szal kevert munkakörre keresnek munkatársat, már a kiválasztáskor figyelembe vesznek bizonyos alkalmassági szempontokat, mint például önkontroll, önszervező képesség és a szükséges szakmai kompetenciák megléte.

A karantén office ezzel szemben egy munkaszervezési kényszer szüleménye, amit 2020. márciusa óta világszerte, így hazánkban is az adminisztratív és szellemi munkák területén sok munkáltató kénytelen volt bevezetni.

A karantén kényelmetlen oldalairól keveset beszéltünk

A hírtelen történő bevezetés miatt legtöbb munkavállaló saját költségén, saját eszközein, saját internet előfizetését használva, de a munkahelyi szoftver segítségével felhőben volt kénytelen dolgozni. Az otthoni internetes csatornára a PC-k, mobil eszközök használatára egyszerre 4-6 családtag is igényt tartott.  Az otthoni kapacitások kevésnek bizonyultak, a munkavállalók kénytelenek voltak saját erőből megoldani a bővítést. A munkahelyi szerverek se mindig bírták a megnövekedett terhelést. Mindez mindkét félnek frusztrációt okozott.

A munkatársak arról is panaszkodtak, hogy a vezetők a kontrolltartás érdekében gyakran ellenőrizték őket, naplóztatták a feladatok elvégzését, napi beszámolókat kértek írásban.

Az összes értekezlet, munkamegbeszélés, tárgyalás csak interneten keresztül zajlott és zajlik napjainkban is.  Ennek praktikus, jó oldala vitathatatlan. De tömeges méretekben megjelent a „Zoom-fáradtság” jelensége is.

Az egész nap otthon levő családtagok között versengés folyt az erőforrásokért: számítógépért, laptopért, internet sávért, asztalért és székért, a külön helyiségekért.

Sok szerepben voltunk otthon: anyaként vagy apaként, háztartást vezetőként, szakácsként, ápolóként, házi tanítóként stb. A gyakran összecsúszó szerepeink eredménye: a rendszeres kizökkentés a koncentrált munkából, az időzavar, és a konfliktusok sorozata.

Mindezeket a körülményeket és élményeket tetézték a pandémia és a lezárások okozta félelmek, családtagjaink és barátaink féltése, a bizonytalanságból fakadó szorongás már nem csak a koronavírustól, hanem bármilyen megbetegedéstől.

Ezeket a problémákat tetőzte, ha a karanténba zárt családban még a vírus is felütötte a fejét. E betegség kezelésében nem szereztünk jártasságot, az elbizonytalanodás úrrá lett rajtunk.

Amit már hónapok óta tartósan átélünk, az nem egyszerűen csak a home office munkamódról szól. Olyan korszak következett be, amilyent az emberiség ilyen módon nem tapasztalhatott meg sohasem.

Kiknek való a home office?

Ha a munka elmélyült koncentrációt és zavartalan környezetet igényel, és a munkavégzés helye nem lényeges az eredményesség szempontjából, akkor jól alkalmazható a home office. Ha viszont a feladatok tartalma sok interakciót és másokkal összefüggő munkavégzést, vagy speciális eszközöket, berendezéseket igényel, akkor a személyes találkozásokat lehetővé tevő munkahelyi munkavégzés az előnyösebb.

Azoknak való a home office, akik kitartó figyelemmel, jó koncentrációs képességgel bírnak, erős önkontrollal rendelkeznek, céltudatosak, képesek megszervezni a munkájukat, és önállóan tudnak az idejükkel gazdálkodni.

Nem mellesleg: egyedül és csapatban is tudnak dolgozni, és birtokolják azokat a kompetenciákat, amelyek a munkájukhoz szükségesek.

De nem javasolt azoknak, akik figyelme könnyen elkalandozik és az internet sokszínű csábításának nem tudnak ellenállni. Nem való azoknak sem, akik hajlamosak az életritmusuktól eltérni. Az otthonlétben megengedik maguknak, hogy rendszeresen későn keljenek, össze-vissza egyenek. Szétesik az életritmusuk. A home office egyenesen árt az olyan embereknek, akik önállótlanok, függők, gyakran van szükségük direkt irányításra, gyenge az önkontrolljuk és labilis az érzelmi életük.

Sok munkavállalónak hiányoznak az adott feladatokhoz szükséges kompetenciái (pl. pályakezdők, új munkatársak betanítás nélkül), nagy a szakmai támogatás iránti igényük. Ez természetesen adódhat egy éppen az otthoni munkavégzés elrendelésekor bevezetett új informatikai rendszerből is, amit még nem ismerhettek meg, tapasztalhatták ki a munkatársak eléggé. Ők szinte elvesznek otthon, talajtalanná válnak.

Bezárva az otthonunkban

Az ember társas lény, a kizárást a közösségből tragédiaként éljük meg, ami fenyegető, hiszen egyedül nem tudunk megküzdeni a nagy nehézségekkel, csak összefogva. Nagy szükségünk van a társainkra, ezt az otthoni karanténban megtapasztalhattuk. Ez az egyik oka a „fegyelmezetlenségnek”, amiért valójában a távolságtartási utasításokat nem vagyunk képesek betartani.

A márciusi „maradj otthon” bezáráskor különböző reakciókat figyelhettünk meg. Sokaknál kialakult az ingervadászat a médiában, a hírek túlfogyasztása, ami erősen megnövelte a szorongást és telítődéshez vezetett. A lakásunkon kívüli „félelmetes” történések és a vészhelyzet kezelésére vonatkozó információhiány valódi félelmek és korábbi időszakokban keletkezett szorongások feléledéséhez vezettek.

Voltak, akik kerülték a médiát, elzárkóztak a rossz hírektől, teljesen befelé fordultak, illetve a csak pozitív élmények keresésével: filmnézés, múzeumok virtuális látogatása, olvasás, játék, festés stb. foglalkoztak. Mindez az énvédelmet szolgálta. Az emberek jó esetben pihenésre és a kreatív energiák kiélésére használták fel az időt. Rosszabb esetben függőségek és a realitás tagadása alakult ki. Az otthonba elzárás a realitásérzék csökkenéséhez is vezethetett, ami fokozhatta a fogékonyságot az ál- és rémhírek iránt is.

Problémák az emberi kapcsolatokban

Az egyedül élőknél – legyenek fiatalok vagy idősek – a magányosság érzete erősödött. Családtagokkal, barátokkal nem mertek találkozni, nem tudták megérinteni egymást, csak az interneten keresztül kommunikálhattak. A merészebbek nyáron a parkban, az utcán egymástól távolabb ülve beszélgettek, kávéztak. A társ- és párkeresés esélye jelentősen csökkent.

Az egy lakásban élő családosok, különösen a nők, túlterhelődhettek. A háztartás feladatai, a munka, a gyerekek tanulása és tanítása, az idősek – távolról vagy közeli – gondozása megnövekedett terheket jelentett. Friss kutatások kimutatták, hogy míg a férfiak a pandémia kezdete óta otthon is a megszokott munkaidősávban végezték el a munkájukat, addig a nők többségének hétvégére és éjszakára vagy hajnalra is elhúzódott a munkaviszonyból adódó kötelezettségek elvégzése.

A pandémia második hullámában a gyerekes szülőkre ismét hatalmas terhet ró, hogy a gyermekintézményekben a legkisebb betegségre utaló panaszok esetén is rögtön hazaküldik a gyerekeket.

Tapasztalható volt, hogy a régebben együtt élő pároknál a stresszhelyzetek régi  stratégiák is. A konfliktusok kezelésének sikeressége vagy sikertelensége jórészt azon múlt, mennyire kapcsolódnak be a közös terhek viselésébe, a háztartási és gyermekgondozási munkák megosztásába a férfiak. Sajnos inkább megszaporodtak a családi konfliktusok és a családon belüli erőszak is.

Mi az a Zoom-fáradtság?

A telekommunikációs chat és a videós társalgások, meetingek igen fárasztóak, mert egyes érzékelésünket, mint például a hallásunkat, szóértésünket túlterhelik, viszont más érzékszerveink nem kapnak elégséges ­– személyes találkozáskor természetes – metakommunikációs ingereket. Ilyenek pl. a testtartás, a kézmozdulatok, apró, finom jelek. A képernyőre bámulva mozogni sincs olyan módon lehetőség, ahogy az megszokott az agyunk számára. Ezek nélkül fárasztónak és kevésbé hatékonynak éljük meg a megbeszéléseket. Ráadásul kevesebb a spontán reakció és a kérdés, visszajelzés is. Már nevet is kapott a jelenség: „Zoom-fáradtság”.

A bizonytalanság miatt érzékenyen rezonálunk és reagálunk a vezetők és a kollégák állapotára. A vezetők arról panaszkodnak, hogy sokkal többet kell a munkatársak állapotával törődniük. A munkavállalók viszont úgy élik meg, hogy a vezetőknek nincs elég idejük velük foglalkozni. Ez még fokozódhat, ha várnak valamilyen döntésre, vagy nincs elég ismeretük, készségük valamilyen feladat elvégzésére és segítséget igényelnének. Ilyenkor a „magára hagyottság” érzése erősödik, aminek fokozott kapcsolatkeresés vagy visszahúzódás és reménytelen kontrollvesztés lehet az eredménye.

A home office szindróma jelei és a második hullám veszélyei

A home office szindróma jelentős stresszállapotot jelent, amikor nyugtalanság, a munka – magánélet határának eltűnése és a struktúrák szétesése tapasztalható. Az egyén nem teljesen dolgozik, nem teljesen pihen, és nem teljesen a családdal foglalkozik.

A második, őszi hullámban már nagyobb esélyünk van a megfertőzésre. Sokkal nagyobb valószínűséggel található a közvetlen környezetünkben fertőzött személy. A hiányzó orvosi, tesztelési segítség hiánya erősíti a kiszolgáltatottság, tehetetlenség, akár a kétségbeesés érzését. A bizonytalanság, aggódás a személyes és családi egészség, a bevétel és a rövid távú tervezhetőség miatt, valamint az izoláció, az elrendelt bezárkózás, elzárás a társas kapcsolatoktól, mind nyomasztólag hatnak.

Az otthontanulás a gyerekekkel megnövelte a kockázatészlelésünket, hiszen rajtunk múlt a gyerekünk sikere, és ráadásul tanításmódszertani ismereteink, tapasztalataink sincsenek. Megérthettük, hogy mennyit ér egy jó tanár!

Mindez motiválatlansághoz, kimerüléshez, gyorsabb és súlyosabb megbetegedéshez vezethet.

Napjainkban gyakran tapasztalható, hogy a régebbi pszichés problémák, szorongások feléledtek (pl. pánikbetegség, depresszió), illetve súlyosbodtak. Az alvászavar is gyakoribb lett. Megnőtt az otthoni balesetek száma is.

Mit tehetünk a pszichés jólétünkért?

A pszichés jólét (wellbeing) jelentése röviden: örömérzetre való képesség, egészség és fizikai fittség, a teljesítményért való öröm érzete, a munka-magánélet egyensúlya, az önbizalom, és az erős kapcsolódás másokhoz.

Mit tehetünk érte?

Figyeljünk a szükségleteinkre! Együnk tápláló ételeket, aludjunk legalább 8 órát, iktassuk be mindennapjainkba a testmozgást! Az időnket osszuk fel tevékenységi fázisokra! Mindezekkel megteremthetjük a biztonság és újratöltődés feltételeit.

Igyekezzünk a jelenben létezni! Amit kontrollálhatunk, azzal foglalkozzunk elsősorban, és nem azzal, amit nem tudunk kontrollálni, de növelik a félelmünket. (A mindfulness gyakorlatok is ezt erősítik.)

Figyeljünk a határokra: a szerephatárokra, az időhatárokra, a feladatok beosztására!

Öltözzünk munkaruhába otthon is

Az élet- és feladatcélokról szóló lista legyen látható helyen, hogy emlékeztessen minket, ha elterelődne a figyelmünk és a tevékenységünk!

Nagyon fontos a saját munkarutin létrehozása. Egy adott célt, részcélt kitűzve, koncentráltan dolgozzunk, lehetőleg munkaruhába felöltözve! Kísérletek mutatták meg, hogy a rögzüléseink miatt hatékonyabbak vagyunk, ha otthon is a munkaruhánkhoz közelítő öltözéket veszünk fel, szemben a szabadidőruhában végzett munkával. Az időt a feladathoz illesszük hozzá, szüneteket beiktatva, lehetőleg úgy, hogy ugyanabban az időszakban kezdjünk el bizonyos tipikus feladatokat! Legyen elkülönült helyen a munkaterünk, amit otthagyhatunk a szünetekben, illetve ha más szerepbe lépünk át!

Legyünk könyörületesek, együttérzők magunkkal is. Türelemre, megbocsátásra lehet szükségünk a nem maximális teljesítmény miatt. Mindezt alkalmazzuk a családtagjainkra is!

A munka elvégzése után „jelentkezzünk ki” a munkából! Kapcsoljuk le magunkat a digitális eszközökről és a telefonról!

Adjunk időt a családnak és a pihenésnek is, mintha most érnénk haza, és csak magunkra, ill. rájuk tudnánk figyelni! A feltöltődés az egészség, a boldogabb élet, a jó teljesítmény és a kreativitás alapfeltétele.

Szatmáriné dr. Balogh Mária Munka- és szervezet szakpszichológus

CONVICTUS-CONSULT Szervezetfejlesztő és Vezetési Tanácsadó Kft.

www.convictus.hu