Csapatépítési trendek 2026

Csoportos alkotástechnikai módszerek. Hogyan hasznosítsuk a jelen lévő kreatív belső erőforrásokat?

A csoport több, mint az egyének összessége. Egymást is tudják a tagok inspirálni, röpködhetnek a kreatív ötletek, ha megfelelő pszichés környezetet hozunk létre ehhez. Ezeknek az alkalmaknak fontos szerepük lehet a szervezetek, a termékek és szolgáltatások megújításában. A prezentációból a szervezési kérdéseken túl néhány
gyakorlati módszert is megismerhetünk.

Hogyan lehet egy széthulló, demotivált csapatból, ahol a fluktuáció a 40%-ot súrolja, egy stabil, összetartó közösséget építeni – néhány hónap alatt? A válasz nem a pingpongasztalban vagy a csapatépítő vacsorákban rejlik.

Előadásomban bemutatom azt a többszörös díjnyertes esettanulmányt, amelyben a Motivációs Térképek módszertanával nemcsak megállítottuk az elvándorlást, hanem 0%-osra csökkentettük azt. Megmutatom a „fekete dobozt”: hogyan tettük láthatóvá a láthatatlant, és hogyan fordítottuk a csapat belső energiáit rombolásból építkezésbe. Gyakorlati útmutató vezetőknek, akik nem tippelni, hanem láthatóvá tenni és érteni akarják embereik belső motivációit.

A Csapatépítés hét alappillére” címmel mesélek a Seven Beacons modelről amivel azt lehet megnézni, hogy egy szervezet, vagy csapat mennyire egységes, és hol vannak fejleszteni valói. Mit jelent az emberközpontú csapatépítés, és miért érdemes folyamatokban építeni és nem csak egy hétvégén vagy céges bulin.

Közel tíz éve foglalkozom oktatással és környezetvédelemmel kapcsolatos programok tervezésével és megvalósításával.
A munkámban nem kész válaszokat szeretnék adni, hanem szemléletet átadni – mert hiszem, hogy a környezeti kihívásokra nincs minden helyzetre egyetlen jó megoldás, viszont, ha megtanítjuk, hogyan érdemes gondolkodni minden helyzetben találhatunk fenntarthatóbb megoldást.
Az évek során részt vettem a Zöldforgó élményprogramban, több országos szemléletformáló program fejlesztésében – például a Kölcsönkapott levegő és a Mindennapi levegő projektekben –, valamint több nyertes EWWR pályázat is a nevemhez kötődik.
Alapvégzettségem szerint kereskedelem és marketing területről érkezem, amit kifejezetten előnynek tartok: jelenleg tulajdonképpen a környezetvédelmet teszem érthetővé és vonzóvá, miközben segítek megérteni a természet működését.
Programjaimat design thinking szemléletben fejlesztem, hogy valóban a célcsoporthoz illeszkedő, működő megoldások szülessenek.

Ma már mindent élvezni szeretnénk.
A munkát, a tanulást, a közös programokat – és ha valami nem érdekes, nem élményszerű, egyszerűen nem kapcsolódunk hozzá.
A fenntarthatóság sem kivétel: önmagában előadásokkal és szabályzatokkal ma már nem lehet valódi elköteleződést elérni egy szervezeten belül.
Az előadás arra mutat példákat, hogyan válhat a környezetvédelem élménnyé, játékká és közös kihívássá, ahol az egyének belső motivációból kapcsolódnak, a csapatok együtt gondolkodnak, a vezetők pedig teret adnak az alulról jövő ötleteknek.
Mini kihívásokon, gamifikált elemekkel és közösségi élményeken keresztül gyorsan megtapasztalhatóvá válik a változás – akár egy csapatépítő, akár egy családi nap részeként.
A kérdés ma már nem az, miért fontos a fenntarthatóság, hanem az, hogyan tudjuk úgy átadni, hogy az emberek részt akarjanak venni benne.

Fodor Zsuzsanna, Co-creation Designer – COLLAB Mentoing

„A változás az egyetlen állandó”.

Együttműködésfejlesztési szakértőként olyan szervezetekkel és csapatokkal dolgozom, ahol az együttműködés nem elvárásként, hanem megélt működésként jelenik meg. Az érdekel, hogyan alakul át az egyéni szándék közös működéssé, és miként jön létre ebből egy együttműködésalapú értékkultúra.

Munkám során élményalapú, szimulációra és közös gondolkodásra épülő folyamatokat tervezek és vezetek. Olyan helyzeteket hozok létre, ahol a felismerések maguk születnek meg, és láthatóvá válik: az elköteleződés, a bizalom és az együttműködés nem személyes adottság, hanem tudatosan alakítható feltételrendszer.

A konferencián egy interaktív szimuláción keresztül mutatom meg, hogyan kapcsolódik össze együttműködés, döntéshozatal és fenntarthatóság – és miért ezen múlik, hogy az értékek valóban működésbe lépnek-e a mindennapi szervezeti gyakorlatban.

Elköteleződés – Együttműködés – Érték

Az egyéni szándéktól a közös működésen át a közösen létrehozott kultúráig

Mitől válik egy szervezetben az együttműködés valódi működéssé, nem pedig elvárássá?
Mi kell ahhoz, hogy az egyéni szándékok ne széttartsanak, hanem közös irányba rendeződjenek?
És hogyan lesz mindebből megélt, fenntartható értékkultúra?

Előadásunkban egy élményalapú szimuláción keresztül mutatjuk be, hogyan hatnak egymásra az egyéni döntések, a szervezeti működés és a közös felelősségvállalás. Programjainkon a résztvevők saját tapasztalaton keresztül szembesülnek azzal, hogy az elköteleződés és az együttműködés nem elsősorban motiváció vagy jó szándék kérdése, hanem tér, struktúra és közös értelmezés eredménye.

A bemutató alapját egy nemzetközi szinten alkalmazott, fenntarthatósági fókuszú szimuláció adja, amely segít rendszerszinten megérteni: minden döntésnek van társadalmi, gazdasági és környezeti hatása – és ezek a hatások csak együttműködésben kezelhetők. A hangsúly nem kész megoldásokon, hanem felismeréseken, kapcsolódásokon és azon van, hogyan alakulhat ki egy olyan együttműködésalapú értékkultúra, amely hosszú távon is működőképes.

Az előadás inspirációt ad cégvezetőknek és csapatvezetőknek ahhoz, hogy az együttműködés ne program legyen, hanem a mindennapi működés természetes része.

A COLLAB Mentoring az együttműködésalapú értékkultúra kialakulását támogatja szervezeti és közösségi szinten. Abban hiszünk, hogy a tartós elköteleződés, a felelősségvállalás és a közös irányba mozdulás nem egyéni attitűdökből, hanem tudatosan kialakított működési keretekből születik.

Munkánk során olyan tanulási és működési architektúrákat hozunk létre, amelyekben a közös gondolkodás, a bizalom és az egymásra épülő tudás a mindennapi működés részévé válik. Így alakul ki az a szervezeti kultúra, amelyben az emberek nem csak részt vesznek, hanem valóban hozzátesznek – egymáshoz és a közös célokhoz.

Emberség a vezetésben – Jót és Jól: EQ + IQ + SQ mint a csapatok belső iránytűje

Miért nem elegendő ma már a szakmai felkészültség és a racionális döntéshozás egy csapat valódi összetartásához? A tapasztalat azt mutatja, hogy a tartós elköteleződés akkor születik meg, amikor az érzelmi intelligencia (EQ), a szakmai-kognitív kompetencia (IQ) és a spirituális értelemben vett iránytű, az értelmet és ügyhöz tartozást adó belső vezérlés (SQ) egyszerre van jelen a vezetésben. Az előadás megmutatja, miként válik ez a három erőtér – jót tenni és jól működtetni – a Meaning–Emotion–Identity–System négyesén keresztül olyan belső iránytűvé, amely nemcsak élményt ad, hanem a lojalitást, felelősségvállalást és együttműködést a mindennapi szervezeti működés automatikus részévé teszi. Mert 2026-ban az összetartás nem csapatépítő program kérdése, hanem emberségből fakadó egyéni és vezetői kompetencia, amely iránytűépítésre törekszik.

Szilika-Iván Emőke – SOL Intézet ügyvezető

Értelem- és érzelem orientált szervezetfejlesztési tanácsadó, coach, tréner és szupervizor vagyok. Munkámban a Six Seconds érzelmi intelligencia modelljét, Viktor Frankl logoterápiáját és egzisztenciaanalízisét és a Society for Organizational Learning (SOL) rendszerszemléletét integrálja. Meggyőződésem, hogy a szervezeti teljesítmény elsősorban nem struktúrákban, hanem tiszta belső iránytűvel rendelkező vezetőkben és csapatokban születik meg. SoL intézet programjaiban a

Tőri Csaba vagyok, kórusvezető és zenetanár, az ImPulzus – Kreatív Zenei Műhely szakmai vezetője. Több mint tíz éve dolgozom amatőr közösségekkel és fiatal zenészekkel. Ezekből a tapasztalatokból született meg a Sing & Trust program, amely élményen keresztül segít csapatokat a bizalom és az együttműködés megerősítésében.

A legtöbb csapatépítő jól szórakoztat, mégis kevéssé hat a mindennapi együttműködésre. Az előadás azt járja körül, miért működnek másképp azok az élményalapú helyzetek, ahol a csapat tagjai nem feladatot oldanak meg, hanem egymásra vannak utalva.

A közös zenélés példáján keresztül azt mutatom meg, hogyan válik az együttműködés, a figyelem és a bizalom gyorsan megtapasztalhatóvá – még olyan csapatokban is, ahol a megszólalás, a hibázás vagy az önkifejezés ritkán kap teret. Az előadás fókusza azon van, hogy mitől lesz egy élmény valódi csapatépítés, és hogyan vihető át ez a tapasztalat a szervezeti működésbe.

Nem módszert mutatok be, hanem egy szemléletet: amikor a bizalom nem célkitűzés, hanem a közösen megélt helyzetek természetes következménye.